Ghalla világa szép és virágzó föld volt. A boldog és békés királyságok szomszédságában azonban ott voltak a gonosz, fekete mágiát követő birodalmak. Ezek, bár irigyelték a „Fehér” királyok gazdagságát, nem mertek háborút indítani, mert a Jók oldalán állt az Ezüst Mágusok rendje, amely félelmetes hatalommal bírt. Nem fenyegette tehát a Namír királyságokat veszély egészen addig, amíg a sötét varázslók leghatalmasabbika, egy Dornodon nevű nagymester fel nem fedezte a Zan nevű dolgot. Hogy a Zan élőlény, varázstárgy vagy valamilyen titkos erő, nem tudhatta senki - az azonban hamarosan kiderült, hogy milyen borzalmas dologra képes. Segítségével a fővarázsló képes volt közvetlen csatornát nyitni az Energiák Síkjára, oda, ahonnét minden varázslat származik. Soha nem látott, és varázsló által még nem irányított mennyiségű energia áramlott így Ghallára. Dornodon és követői pusztító erejű tűzvihar-varázslatokká változtatták ezt, és a Namír királyságokra bocsátották. A borzalmas energia városokat, erdőket égetett hamuvá, az Ezüst Mágusok pedig képtelenek voltak megállítani. A dolog órák alatt játszódott le, és a Sötét Oldal hívei már azt hitték, övék a győzelem, amikor rájöttek, hogy az általuk felszabadított hatalmas erejű varázsenergiát nem képesek uralmuk alatt tartani. A pusztító tűzoszlopok így a Sötét Birodalmakat is elégették, termomágikus világégést eredményezve. Ghalla élettől megfosztott, kiégett pusztasággá vált: az a néhány lélek, akinek valahogyan sikerült elrejtőznie és életben maradnia, az éhhalál küszöbén állt. Nem sok választási lehetőségük maradt: éhesen, legyengülve, felszerelés nélkül elindultak kelet felé, ahol a hírek szerint valami még megmaradt Ghallából...

A hírek igaznak bizonyultak: Ghalla északkeleti csücskében, egy félsziget, amelyet a Túlélők Földjének kereszteltek el, valamilyen csodával határos módon ellenállt a pusztító tűznek. Ez a civilizálatlan, szörnyektől nyüzsgő vidék valamilyen ismeretlen mágikus védelmet élvezett, amelyet a még mindig tomboló tűzviharok nem voltak képesek áttörni. Kevesen jutottak el idáig, de akiknek sikerült, megkezdték a második harcot, a küzdelmet a természettel, az életben maradásért...

Ez a történet volt a TF és HKK alapja az induláskor. Azonban azóta eltelt több mint 30 év és a világ gyarapodott, a történet fejlődött, és megismertük a múlt több részletét, valamint feltárult a jövő egy része.

A múltról kiderült, hogy a jelenlegi 7 isten (Raia - jóság és fény, Elenios - szépség, szerelem, levegő, Sheran - természet, Tharr- harc, Fairlight - mágia, Leah - halál, Dornodon - tűz és gonoszság) előtt az ősi időkben három istent tiszteltek Ghallán, Chara-dint a káosz, Rhattot a rend és Bufát a tréfák istenét. Chara-dinról kiderült, hogy évezredekig volt bebörtönözve a félsziget alatt (az ő hatalma védte meg a félszigetet a Világégéstől), de a kalandozók kiszabadították, és a TF, valamint a HKK jelenében egy aktív isten, Rhatt feláldozta magát, hogy bebörtönözze a káosz istenét, Bufa sorsa nem ismert.

A Namír királyságokat közelebbről is megismerhettük A Mágia mesterei nevű játékunkban. Itt végigkövethettük Nodonrod útját, a kezdő mágustól egészen addig, amíg Dornodon néven istenné vált.

A HKK-ból megismert moák is a TF múljtának a részei, egy technikai civilizáció volt az övék Ghallán, ami még az ősi istenek kora előtt létezett. Társadalmukról keveset tudunk, a sorsukat is csak találgatják a tudósok. A róluk szóló ismereteink leginkább az általuk hátrahagyott és még ma is működő phua-kúpokból származnak, de azóta már több TF kalandozó is részt vett egy rövid időutazásban, amiben visszakerült a moák korába. Az általános vélemény, hogy Ghallán megjelent a mágia, és ennek növekedésével nem működtek a gépeik, ami a hanyatlásukhoz és a bukásukhoz vezetett.

A TF játékban a játékosok karakterei nyugatról, a Világégés által elpusztított földekről indulnak, elérik a félsziget szélét, majd előttük áll egy nagy zöld terület, három kisebb várossal (Gatin, Qvill, Shaddar) és négy helytartói várossal (Huertol, Libertan, Xantrox, Wargpin). Ezt a területet Erdauinnak nevezik, és ez alatt volt Chara-din börtöne. A területet az Alanori csatorna választja el a keletre fekvő Yaurr királyságtól. Erdauinnak nincs közös kormányzása, a helytartói városok hatalma nem terjed messze, ráadásul Huertolt, a legdélebbi várost már több mint egy évtizede elfoglalták a varkaudarok. A letelepedő kalandozók a több mint 30 év alatt két várost is építettek a területen. Fehérbércet a Grákó-hegység északnyugati lejtőin, valamint Biztosrévet az Alanori csatorna partján.

A csatorna keleti oldalán fekszik a Yaurr királyság, a TF és HKK jelenének legerősebb országa. A királyság nemrég válságba került, mivel meghalt VI. Borax, aki több mint 40 évig uralkodott, a trónra azonban nem a fia, Samael került, hanem a Boraxok nagy ellenlábasa, a Zaksok családfője, I. Zaks Boelnir. A királyság erejének nagy része a három nagy királyi városban, Zangrozban, Roxatban és a fővárosban, Alanorban összpontosul. A fővárosban az Olimpia arénában rendezik meg félévente a kalandozók nagy versenyét, az Alanori Olimpiát.

A Yaurr királyságtól keletre egy hatalmas terület húzódik, ahová nem merészkednek a yaurr telepesek, mivel félelmetes szörnyek lakják és az ősi idők árnyai kísértik. A kalandozók kiderítették, hogy a régi időkben itt négy, folyamatosan egymással háborúzó birodalom virágzott. A bo'adhunok - egyesek által barbárnak tartott - népe, ahol az egyes törzsek vezéreit ro'galhaloknak nevezték, a spirituális hatamat pedig a sámánok birtokolták. A kyorgok intelligens és mágiában igen képzett gyíkemberek. A birodalmukat a mágusok uralták és irányítottak, élükön a máguskirállyal a Trakuunnal. Az Esthar császárság egyfajta teokrácia volt, ahol a rakshallionok, azaz nemesség birtokolta a spirituális hatalmat is, azaz egyszerre voltka papok és nemesek, ők uralták az országot. A negyedik pedig az Árnytündérek birodalma, egy ősi faj otthona, Leah híveié, akik megtagadták a halál istenét saját hatalmukban bízva, de a Halál istene elátkozta őket, így csupán árnyakként léteznek a hajdani fényes birodalmuk területén.

A négy ősi birodalommal véget ér a félsziget, de tovább keletre, a végtelen óceán előtt még egy nagy szigetvilág terül el, a Ryuku szigetek. Az alacsony, sárgás bőrű ryukuk mutatnak némi hasonlóságot a kobuderákkal, de mégis emberek. A ryuku uralkodó az elzárt Császárvárosból irányítja az országot, de a sok sziget között elfeledett szörnyek és kalózok bújnak meg, míg Mhufex elpusztított romvárosában az élőholtak és szellemek kóborolnak. A köznép és idegenek által látogatható legnagyobb város Sawaki a hajóácsairól híres. A ryukuk ugyanazokat az isteneket tisztelik, mint a Yaurr királyságban, csak más néven.

Időközben nyugat felé is bővült a Túlélők Födldje. A kalandozók felfedezték, hogy a Kiégett Földeken túl nyugatra szintén épen maradt egy terület. Azan a buja, hatalmas tavakkal erdőkkel és sivatagokkal tarkított területen élnek az erdőlakó, vad természetmágiát használó nerubok, a tavak mélyén elbújt városaikban sziránuszok élnek, a sivatagok mélyén dűneelfek élnek, és az erdők mélye az óelf városok romjait rejtik.

Nem Ghalla része, de a TF és HKK világához tartoznak a létsíkok. Ezek közül sokáig csak a Sötét Föld volt ismert, ahol a TF démonjai, a thargondanok élnek és uralkodnak évezredek óta. Az utolsó években fedezték fel a kalandozók az isteni síkokat, amiből kilencet ismerünk jelenleg. A Víz síkját, ami egy elfeledett isten birtoka, ő Goanhaud-lu, Minden Vizek Ura, a Mélység Korlátlan Hatalmú Istene. A legendák szerint nem halott, csak alszik. A Föld síkját, ami Tharr birtoka, a kristályquwargok és sziklaóriások otthona. A Levegő síkját, ahol Elenios az Úrnő, és ami a griffek, pegazusok és dzsinnek világa. A Tűz síkját, amit régebben Raia uralt, de Dornodon átvette a hatalmat, amikor istenné vált. Ez a főnixek és tűzváltók (itt élő alakváltók) hazája. Az Élet földjét, Földanya, azaz Sheran síkját. A Negatív létsíkot a hatalmas Holtak Városával, ahol Leah ítélkezik az elhunytak felett. A Pozitív létsíkot, Raia otthonát, ahol a kerubok, angyalok és szeráfok élnek. A Káosz síkját, Chara-din, a sokak által Ősbékának csúfolt káosz istenének honát, a fattyak és azon thargodanok világát, akik nem hagyták el a Káosz istenét annak bebörtönzése után. Végül pedig a Mágia létsíkját, ahol Fairlight, a mágia istene uralkodik, és gólemek, pragloncok, viharóriások élnek.

Szót kell ejtenünk még Ghalla jövőjéről is. A világot két nagy veszély fenyegeti jelenleg. Az egyik egy másik univerzumból, annak Daxxnak nevezett világáról érkezett éjfattyak és ganüidek. Az istenek a kalandozók segítségével a világ jövőjében visszaverik azt a támadást, amit a Daxx szuperistene irányít. A másik sokkal titokzatosabb és sokkal kevésbé érzékelt veszély az Ellenség, aminek miben léte ismeretlen. Az első hírnökei a xenók és a fürkészek már megérkeztek Ghallára. Az Ellenség el fogja pusztítani végül Ghallát, annak isteneivel együtt, majd a népek töredéke, akik életben maradnak a pusztítás után, a föld alá menekülnek, és megalapítják az Ősök városát, amit az ugyanezen a néven futó másik levelezős játékban lehetett alaposabban megismerni.